Most eredj, és élj – Hatvanhárom végzős búcsúzott a Református Gimnáziumban - Képgaléria

Június 6-án, pénteken elballagtak a Szatmárnémeti Református Gimnázium végzősei. A 2025-ös évfolyamból három osztály összesen 63 diákja búcsúzott el alma materétől.

A ballagási ünnepségre az iskola hagyományaihoz híven a Láncos templomban került sor, délelőtt 10 órától. A padok zsúfolásig megteltek a végzősök családtagjaival, akik legtöbbje egy-egy csokor virágot szorongatva várta, hogy a ceremónia végén átölelhesse szerettét, aki immár egy új életpálya küszöbén áll.

Az idei ballagási istentiszteleten Ft. Bogdán Szabolcs-János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke osztotta meg igei üzenetét a végzősökkel. Prédikációjának alapjául Józsué könyve 21. részének 41–43. verseit választotta, amelyek mély lelki tartalommal világítják meg az elválás és az újrakezdés határvonalát.

„Ma valami lezárul, és valami elkezdődik” – kezdte beszédét a püspök. Bár e gondolat elsőre közhelyesnek tűnhet, mégis örök érvényű igazságot hordoz: életünk nagy fordulópontjain – amilyen a ballagás is – fontos megállni, elcsendesedni, és meghallani Isten személyre szóló üzenetét.

A püspök kiemelte, hogy a felolvasott igeszakasz Izrael népének életében is egy jelentős mérföldkövet idéz fel: azt a pillanatot, amikor hosszú vándorlás után birtokba vehették az ígéret földjét. „Ti is egy ilyen ponthoz érkeztetek” – hangsúlyozta –, „és az Úristen most is útravalót készített számotokra.”

Prédikációjában három fő üzenetet fogalmazott meg a fiatalok számára: Isten mindenható – bármerre is indultok tovább, nem vagytok egyedül, mert Isten jelen van, és cselekszik. Isten nyugalmat és védelmet ad az övéinek – Ő nemcsak kísér, hanem győzelmet is készít számotokra az élet küzdelmeiben. Isten ígéretei örökké megmaradnak – semmi sem vész el abból, amit Ő ígért, és amit eltervezett rátok nézve. A záróáldásban pedig ezekkel a szavakkal bocsátotta útjukra a ballagókat: „Kedves ballagó diák, az Úr áldjon meg benneteket, és vigyetek magatokkal abból, amit ma az Úr a tarisznyátokba helyezett!”
 

A prédikációt követően Varga Szilárd-Csaba iskolalelkész köszöntötte az egybegyűlteket, majd köszönetet mondott Ft. Bogdán Szabolcs-János püspöknek az igei útravalóért. Ezután átadta a szót Kiss Józsefnek, a Szatmári Református Egyházmegye esperes-helyettesének, aki ünnepi beszédében a változás állandóságára hívta fel a figyelmet.

Visszaemlékezett arra a pillanatra, amikor ő maga is refis diákként ballagott: akkor érintette meg őt először a változás szele, és akkor tudatosult benne, miként is formálja életünket az állandó átalakulás.

„Éppen ezért ma itt azt szeretném kérni tőletek – fogalmazott –, hogy ne a változó világba helyezzétek a reménységeteket. Ne a múló csodák határozzák meg az életeteket, hanem csakis az Úr Jézus Krisztus. Ő állandó! Kössétek a ti életeteket, sikereiteket hozzá, aki minden időben meg fogja váltani és segíteni a szíveteket. Ehhez kérem Isten áldását rátok.”

Ezt követően Magyar Lóránd parlamenti képviselő köszöntötte a jelenlévőket.

„Úgy gondolom, ebben az iskolában megkaptátok azt a szellemi és lelki táplálékot, ami szükséges ahhoz, hogy a nagyvilágba kilépve, Istennel maradva tudjatok elindulni. Biztos vagyok benne, hogy megkaptátok úgy az iskolától, mint a szüleitektől is azt a támogatást, ami lehetővé teszi majd, hogy sikeres emberekké váljatok. Szatmárnémeti és Szatmár megye visszavár benneteket – ezért az előttetek álló, még tanulással eltöltött évek után kérlek, térjetek haza, és váljatok ti is közösségünk értékes tagjaivá, építve tovább azt.”

A képviselő beszédét követően Elek Kinga, az iskola igazgatóhelyettese olvasta fel Pataki Enikő, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatójának üzenetét és jókívánságait a ballagók számára.

Ezután átadásra kerültek az egyházi érettségi megszerzéséért járó oklevelek, amelyeket összesen harminc végzős diák vehetett át.

A következő ünnepélyes mozzanat a zászlóátadás volt, amely során a tizenkettedikesek – ha csak jelképesen is – átadták a stafétát az utánuk következő generációnak. Ezzel a gesztussal nemcsak felelősséget ruháztak rájuk, hanem egy hagyományos iskolaértéket is továbbörökítettek. A búcsúbeszédet a 12. osztályosok nevében Suhó Tímea mondta, a 11. osztályosokat pedig Máthé Rebeka képviselte.

Az ünnepség további részében következett a díjak és oklevelek átadása, amelyekkel az elért tanulmányi eredményeket ismerték el.
 

A díjátadót követően Póti Eduárd iskolaigazgató búcsúzott a végzősöktől megható és elgondolkodtató szavakkal. Beszédében felidézte az elmúlt négy év kihívásait – a világjárvány, a háborús fenyegetés és a bizonytalanság időszakát –, amelyeket a diákok közösségben, egymást támogatva éltek meg. Kiemelte: az, hogy ma itt lehetnek, önmagában is bizonyítéka annak, hogy helytálltak, és éretté váltak a továbblépésre. Az igazgató hangsúlyozta: a hősiesség nem látványos tettekben rejlik, hanem a felelősségvállalásban, a kitartásban, és abban, hogy az ember a lehetőségeihez mérten mindig bátran cselekszik. Figyelmeztetett: hősnek lenni nemcsak kiváltság, hanem óriási felelősség is. A végzősöknek mostantól egyedül kell helytállniuk egy gyakran kiszámíthatatlan világban, de épp ezért van szükség bátor, gondolkodó fiatalokra. 
 

Zárásként Jón Kalman Stefánsson és Hamvas Béla gondolatait idézte, arra kérve a diákokat, hogy ne veszítsék el a bennük lobogó tüzet, maradjanak érzékenyek, éljenek szenvedéllyel, és ne váljanak a világ szürke gépezetének néma alkatrészeivé. „Most eredj, és élj – mert a világ a tiéd!” – hangzott a búcsúszó, amely sokáig ott visszhangozhat még a ballagók szívében.
 

A ballagási ünnepség végén az osztályfőnökök is méltatták a végzős diákokat, majd a Himnusz közös eléneklésével zárult a megható, ünnepélyes alkalom.